Magunkról
Tevékenység
Tervezett előadások
Rendezvények
Linkek
Vendégkönyv
Vadlúd monitoring eredményei a Fertőn
(Pellinger Attila)

Terepi adatgyűjtési módszer ismertetése

1983/84-ben kezdődtek meg az átvonuló vadlúdállományok mennyiségét nyomon követő ún. szinkron számlálások, párhuzamosan a magyarországi és ausztriai területeken. E fajok táplálkozása a tópartot körülvevő mezőgazdasági területekhez kötődik, oda reggel nagy csapatokban kihúznak, majd késő délután vissza. Kihúzáskor a csapatok megbízhatóan számolhatóak. Ez a megoldás más fajok esetében nem alkalmazható, mivel azok ilyen rendszerességgel és ilyen arányban nem hagyják el a tó öblözeteit, illetve a nádas-övet.

Ismert, hogy a vadlúdcsapatok kihúzáskor a Nagycenk és Kapuvár kijelölte irányok között D-i és DK-i irányban húznak ki, illetve kisebb arányban Nyárliget – Tőzeggyármajor felé K-i rányba repülnek és ekkor néhány km-en belül leszállnak táplálkozni. Előre nem jelezhető, hogy az előző nap éjszakázni behúzott csapatok hogyan oszlanak el az egyes (részben idehaza, részben Ausztriában fekvő) éjszakázóhelyek között, illetve napfelkeltekor melyik irányokat preferálják a kihúzás során. A fontosabb éjszakázóhelyeket a 1. ábrán piros körökkel jelöltem. Az ausztriai területek felé repülő csapatok a tómedertől keletre, a Fertőzug (Seewinkel) és a Hanság ausztriai része (Waasen) területén táplálkoznak.

Az 1. ábrán kék pontok jelzik az egyes megfigyelőhelyeket, amelyek kiválasztásánál a kihúzási irányok ismeretében biztosítani kellett a szomszédos megfigyelők „összelátását”, vagyis hogy ne legyenek olyan csapatok, amelyek nem kerülnek feljegyzésre. A megfigyelők fegyelmezettsége és terepi gyakorlata biztosítja, hogy elkerülhető legyen az egyes mennyiségek többszörös rögzítése.

A téli hónapokban átvonuló vadlúdcsapatok mennyiségeit a magyar-osztrák szinkron számlálások eredményei . A számlált mennyiségeket az egyes grafikonok fajonként illetve összesítve szemléltetik. A lila színnel jelölt oszlopok a magyarországi tórészen megjelenő mennyiségeket, míg a szürke színnel jelölt oszlopok a teljes Fertőn számlált (magyar + osztrák) mennyiségeket jelölik.

Nyári lúd (Anser anser)

A téli hónapokban (január-március) az ausztriai Fertőzugban éjszakáztak nagyobb csapatai, amelyek nagyobb részt ugyancsak a Seewinkelben táplálkoztak. Az őszi hónapokban kiegyenlítettebb volt a faj eloszlása, sőt inkább a hazai oldalon volt jelen nagyobb mennyiségben (2. ábra).

Nagy lilik (Anser albifrons)

Mennyiségét tekintve ez a faj volt a meghatározó a fertői vadlúdvonulás során (3. ábra). Az 1980-as és 1990-es években a nagy lilik volt a legkisebb mennyiségben jelen a három hazánkban és Közép-Európában gyakori, tömegesen átvonuló vadlúdfaj közül. A dominancia az utóbbi néhány évben megfordulni látszik, ami összefügg továbbá a vetési lúd mennyiségének csökkenésével is.

Vetési lúd (Anser fabalis)

A korábban domináns faj ma a 80-as és 90-es években számláltaknál lényegesen kisebb mennyiségben vonul át a Fertőn. Napi életritmusa és táplálkozási szokásai is eltérnek az előző két fajnál megfigyeltektől. Csapatai a Fertőben a Madárvárta-öbölben éjszakáznak, csak kisebb számban töltik az éjszakát a Fertőzug szikes tavain, vagy a mekszikópusztai elárasztásokon. Reggel zárt tömegben, nagy távolságra (10-30 km) húznak ki és jellemzően csak sötétedés után térnek vissza. Óvatos, félénk viselkedése intenzív vadászatával magyarázható. Mivel fő táplálkozó területei a Kisalföld déli részén találhatóak, szinte teljes mennyisége a hazai oldalon húz ki (4. ábra).

Nem meghatározott vadlúd (Anser sp.)

A mindenkori látási viszonyoknak (pl. köd) és a kihúzási irányoknak (pl. köd esetén a megfigyelőktől távoli egyszerre nagy tömegű kihúzás) függvényében előfordulhatnak nem meghatározható fajú mennyiségek, amelyek ismerete a teljes átvonuló vadlúdmennyiség kiszámításához szükséges (5. ábra)

Az átvonuló vadludak (Anser sp.) összesített mennyisége a Fertőn

A három gyakori faj – nyári lúd, nagy lilik és vetési lúd – valamint ezek nem meghatározható, kevert csapatainak összesített mennyiségét a 6. ábra szemlélteti. Látható, hogy a téli hónapokban (január-március, valamint szeptember-december) elvégzett hóközepi szinkron számlálások során három alkalommal (január, február és november) csupán a három vadlúdfaj fertői mennyisége is messze meghaladta a 20 ezres mennyiséget.

2000-től jelentős változások tapasztalhatóak a három gyakori faj mennyiségi viszonyaiban. A nyári lúd állománya kismértékben folyamatosan növekszik, ennek oka az állomány lassú növekedésén túl a jellemzően téli időjárás, aminek következtében a tágan értelmezett helyi állomány teljes szinte egészében helyben telel át. A vetési lúd itt telelő állományának visszaesésének pontos okai nem ismertek, de nem magyarázható az állomány csökkenésével, vagyis valószínűleg a vonulási útvonal illetve a telelési helyek időleges áthelyeződése állhat a háttérben. Ugyanez magyarázhatja – ám más következményekkel – a nagy lilikek átvonuló/áttelelő állományának hirtelen növekedése. Egyes hollandiában nyakgyűrűvel jelölt egyedek megfigyelése ezt a lehetőséget alátámasztani látszik.